
2002-ben jelent meg, ezt követte a Still Not Getting Any platina lemez 2004-ben, majd 2005-ben jelent meg koncert kiadványuk MTV Hard Rock Live címmel.
Vadonatúj albumukra 4 évet kellett várniuk, a kanadai zenekar rajongóinak. Az új album címe a zenekar nevével egyezik meg. Külföldön az ilyen irányzatú albumokat Self-Titled
névvel illetik. Röviden, az új lemez címe: Simple Plan.
A borító, nem kelt túl nagy feltűnést, elsőre mintha valami "emo" utánérzést tapasztalhatunk, mikor kezünkben tartjuk a lemezt. Pierre haja nagyon elment ebbe az
irányba, szerencsére a zene megsem közelíti a mai tinilányok által legjobban kedvelt műfajt. A zene megváltozott kéremszépen ! A zenekar beérett és egy sokkal magasabb színvonalú albumot sikerült összehozniuk, mint eddig.
Az album produceri munkáit a méltan elismert Timbaland végezte, az albumot az USA-ban vették fel Dava Fortman stúdiómágus segédletével. Az album stúdiómunkálatai felváltva Los Angelesben és Montrealban készültek. A korongra 11 szám került fel (+2 bónusz szám) és mindez olyan 45 percet ölel fel.
Számlista:
1. When I'm Gone
2. Take My Hand
3. The End
4. Your Love Is A Lie
5. Save You
6. Generation
7. Time To Say Goodbye
8. I Can Wait Forever
9. Holding On
10. No Love
11. What If
+
Bónusz:
12. Running Out Of Time
13. When I'm Gone (Akusztikus verzió)
Az új album a zenekar és saját bevalássom szerint is, másabb lett, mint az eddig megszokottak. Az album egyfajta kísérletező, sokkal több műfaji sajátottság található meg benne, mint az eddigi 2 nagy lemezen, amelyeket kizárólag a pop-punk jellemzett.
Persze még mindig megtalálhatóak a gyors, fiatalos rock dalok is a lemezen, ahogy a lassú balladaszerű dalok is, amelyek üditően hatnak, a gyors dalok között, a srácok gondolkodása is beérett, első klippjükben (When I'm Gone) a gyorshajtás ellen tűntetnek, csak úgy ilyet nem szoktak divatból, ez mindenképp, nagyon szép tőlük.
Az énekstílus, fantasztikus Pierre hangja, valami hihetetlen nyitott, aki meghallja, csak imádni tudja, bármit ki tud énekelni, így minden dal magas színvonalú énektémával rendelkezik!
Az albumról véleményem szerint több dal is kimásolható kislemeznek, mert több fantasztikus dal is megtalálható rajta a punkos Take My Hand, a poposabb The End, a valahonnan nekem kísértetiesen ismerős Your Love Is a Lie (ebből lett a 2. kislemez), az album egyik legeredetibb dala Generation (amely a Hey Oh-val kísérteties vonzalmat érez egy Ramones himnuszhoz..), Time To Say Goodbye, Holding On...
Szóval röviden az album kiváló lett, nyitott sok irányba, több rétegnek szól, úgy hogy a régi rajongókat is meg tudja tartani.
Értékelésem: 10/9,5
Bónusz:
12. Running Out Of Time
13. When I'm Gone (Akusztikus verzió)
Az új album a zenekar és saját bevalássom szerint is, másabb lett, mint az eddig megszokottak. Az album egyfajta kísérletező, sokkal több műfaji sajátottság található meg benne, mint az eddigi 2 nagy lemezen, amelyeket kizárólag a pop-punk jellemzett.
Persze még mindig megtalálhatóak a gyors, fiatalos rock dalok is a lemezen, ahogy a lassú balladaszerű dalok is, amelyek üditően hatnak, a gyors dalok között, a srácok gondolkodása is beérett, első klippjükben (When I'm Gone) a gyorshajtás ellen tűntetnek, csak úgy ilyet nem szoktak divatból, ez mindenképp, nagyon szép tőlük.
Az énekstílus, fantasztikus Pierre hangja, valami hihetetlen nyitott, aki meghallja, csak imádni tudja, bármit ki tud énekelni, így minden dal magas színvonalú énektémával rendelkezik!
Az albumról véleményem szerint több dal is kimásolható kislemeznek, mert több fantasztikus dal is megtalálható rajta a punkos Take My Hand, a poposabb The End, a valahonnan nekem kísértetiesen ismerős Your Love Is a Lie (ebből lett a 2. kislemez), az album egyik legeredetibb dala Generation (amely a Hey Oh-val kísérteties vonzalmat érez egy Ramones himnuszhoz..), Time To Say Goodbye, Holding On...
Szóval röviden az album kiváló lett, nyitott sok irányba, több rétegnek szól, úgy hogy a régi rajongókat is meg tudja tartani.
Értékelésem: 10/9,5
Utolsó kommentek